|
|
 |
|
|
 |
Az árnyékolástechnika története |
|
|
|
Gurtnitól az elektronikáig
Az európai ember az épített környezetében mindig megpróbált védekezni az időjárás viszontagságai ellen, ugyanakkor szüksége volt a fényre is. Az ablakok fejlődése során azonban szembesülnie kellett az üvegházhatással, ami a forró nyári időszakokban nehezen elviselhetővé tette az otthonát. Az ablakok részleges lefedése a nap hőjével -vagy a téli hideggel- szemben is megoldásnak kínálkozott. Ez azonban műszaki problémákat vetett fel.
A történetben egy nagyot ugorva eljutunk a XIX. század második feléig, amikor Európa déli és középső tájain az igényesebb épületeken elterjedtek a zsalugáterek. A korszerűbbek elemei vaspánttal billentve szabályozhatóak voltak, amelyekből néhány XX. századi kivitel máig megtalálható Magyarországon. Az ismert és széles körben elterjedt gördülő rendszerű redőnyök bölcsője Németországban Esslingen városában volt. Itt élt a XIX. sz. második felében az asztalos aki megalkotta az első fából készült, hengerre gördülő és fémkapcsokkal összeállított sínben futó redőnyt. Ezt az alaptípust esslingeni redőny néven emlegetik máig a szakmában.
Ki gondolná, hogy létrejöttét az éppen kiteljesedő ipari forradalom mellett főleg a francia-porosz háborúk nyomán egekbe szökő német hazafias közhangulat indukálta. Közismert volt, hogy a nem éppen baráti francia kastélyok, illetve polgárházak elengedhetetlen kellékei voltak a zsalugáterek. Bár ezek is betöltötték funkciójukat, lemásolásuk az öntudatos -és kétség kívül a kor csúcstechnikáját alkalmazó- porosz iparosok számára elvi okból nem lehetett járható út. Árnyékolástechnikában is feltétlenül túl kellett szárnyalni a franciákat, ez honfiúi kötelesség volt.
Magyarország lépést tart
Az esslingeni redőny magyarországi elterjedése a kiegyezés utáni nagy társadalmi-gazdasági fellendülés időszakára tehető, amikor minden korszerű megoldás azonnal gyökeret vert. Ennek a gyakorlatnak tudható be, hogy a század végére a Kárpát-medence Európa leggyorsabban fejlődő régiójává vált. Budapest belvárosában még ma is működik néhány a századfordulós redőny eredeti szerkezete, gyönyörű rézből készült automata előlappal, amelybe elődeink /Korányi-Frölich, Magaziner, stb/ belegravírozták neveiket, büszkén vállalva a termékeiket. A második világháború után a redőny háttérbe szorult az anyaghiány és a kereslet visszaesése miatt. A családi házakhoz persze továbbra is készített a kis számú iparosság és a Redőnygyártó Vállalat redőnyöket, csakhogy az erre a célra alkalmatlan lucfenyőből, nem csoda, hogy a redőny kiment a divatból.
Nehéz idők
Az igények a hatvanas-hetvenes évek fordulóján lakásépítések számának emelkedésével együtt nőttek meg ismét, persze a kor általános építészeti igénytelenségének megfelelően. A TÜZÉP telepeken kapható szabvány méretű kapcsolt gerébtokos ablakok redőnyszekrénnyel és redőnnyel is ellátva forgalmazták. A szocialista ipar silány termékeivel szemben kisiparosok, vagyis a "maszekok" képviselték a magasabb minőséget. Jóllehet 20-30 %-al drágábban adták, de legalább borovi fenyőből készítették redőnyeiket.
Az 1973-as olajválság -mint akkoriban mondták -begyűrűzött és elérte a redőnyipar világát is. Hamar kiderült hogy az alapvetően a Szovjetunióból érkező alap-és nyersanyagok "baráti ára" nem sokáig tartható, az ötéves világpiaci átlagár alapján számolt csúszó árképzésből származó előnyök nem tartanak örökké. 1979-ben aztán bekövetkezett a radikális áremelés, ami a redőny további sorsát alapjaiban változtatta meg.
A takarékosság jegyében megszületett a "Fenyő fűrészárú korlátozásáról" szóló hírhedt rendelet. Ennek lényege, hogy ettől kezdve tilos volt faredőnyt gyártani, mondván az behelyettesíthető mással. 1975-ben Kazincbarcikán a BVK-ban meg is indult a műanyag redőnyléc gyártása, amelyet 1977-ben áttelepítettek Szekszárdra. Szükségszerűen felfutott a termelés, sőt divatcikké vált az új redőny típus. Még olyan helyeken is lecserélték a fát műanyagra, ahol azok még hibátlanul működtek. Kiszélesedett a piac, mert az új anyaggal a redőnyszekrény nélküli ablakokra külső tokos rendszerben, utólagosan is fel lehetett szerelni a redőnyöket. Nagy hátránya volt ennek, hogy a tok jelentősen csökkentette az ablak bevilágító felületét és esztétikai szempontból sem volt felemelő látvány. A kisebb tok érdekében először megjelent az ívelt formájú redőnyléc, majd ennek miniatürizált változata, amely a mai napig ismert és forgalmazott termék.
Új korszak nyitánya
A redőny hazája Németország továbbra is élen járt a fejlesztésben, amikor bevezették az alumínium redőnyöket. Ez az anyag alkalmas arra, hogy szélesebb felületek megosztás nélkül lefedjenek, szilárdsága a behatolás ellen is fokozottabb védelmet nyújt, valamint megoldható az elemek szétcsúszásának megakadályozása, ezért motorizálható. Ami motorizálható az a legkülönbözőbb módon vezérelhető is /egyszerű kapcsoló, rádióhullám, hő, fény, idő stb./, így ezzel eljutottunk a fejlődés jelenlegi állomásához, ahol szinte minden létező igényt képes kielégíteni, csak a képzelet és a fizetőképesség szab határt.
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
